pontpontvesszőcske

mostanában szokványosnak nem igazán tekinthető objektumok repülnek a fejemben.

-----------——

Hát ez itt megint egy olyan

~szépen illesz az esztétikámba

~lobbanó szőke fejed szerte viszi a képzeletem

~feláldoználak a mocsárgőzöknek

~de a száradt vér a kezeden a reggelem fénypontja

~és a pislákoló városi fények összes milliója csillan a kulccsontodon

~nekem pedig itt koppan a fejemben az összes cipősarok

~te is megszoktad már, hogy a bugyuták kapják mindenből a legfényesebbet

~majd a végén olyan leszel, mint egy vedlő sündisznó, aki szétszórja szúrós szőrét egy szeles szerpentinen

~ekkor hiszem, hogy egy halottba szerettem bele

-----------——

örülnék

ha lehetne

ha nem lenne

ha végig menne

ha nem bolyongna

ha lenne esélyem

robbanások

most kellemes

most elérhető

most beteljesült

most víg

most illatos

most harapnivaló

most elillan

most elrabol

most visszataszít

most belédkönyököl

most nyugodt

most értelmetlen

most egész

most hihetetlen

most néma

most leghangosabb

most elérhető

illetve

most kellemes

kőolaj és bálnazsír keveréke

hátö

fogy a maradék

mindenből

dönteni kellene

és harcot indítani az érettség(i) ellen

túl jól érzem magam a szürke kabátomban

--/--

de most majdnem minden jó

legalábbis talán

észhez térés hosszú folyamat

és a leállás is

lesből figyelni a világot

zúg, de zúg, de zúg.

ömlik a vér a fejembe

büdös van és hideg

nyissunk ablakot? vagy ne? 

hát persze.

üveget képzelni egyszerű és utána eldobni a vágyakat

mert valójában semminek sincs értelme

vagy a semminek van értelme?

4 perc. igazi rekord

remélem neked is tetszik, ahogy ugrálunk

a csillagokat vattacukor borítja

és semminek sincs híja

az értelemben

kár volt feldobódni, ha úgyis a szakadéknál állsz

visszazuhansz, és a tüskék bökik a mindened.

utána könnyebben esel le

könnyebben közelítesz a katarzis felé

a mindeneket elsöprő végtelen majd teljesen szétmarcangol, holott azt gondolnád jobban már nem lehet.

gyakrabban kellene írnom

de lehet, pont ez a szellőm a szakadékom hajnalán

ágrólszakadt palacsinta

fajelmélet

Rovaros sütemény

üvegszembe bámul

és nem érzi, amit kellene

néz, de nem lát

mint egy elveszett felhő

karodba markol a fényes riadal

húzz ki a sárból,

elmúl a viadal.

nem ép a teste

de Ő.

/

/

az üvegszembe bámul

és kezdi kapizsgálni

a hiba javíthatatlan

de maga az Űr

helyén van, és mozog

határ nélkűl.