integet

nem haltam meg.még.

pörög az életnek becézett valamim.

nyugalom luxus

de legalább szünet van.

most is felkészülünk 

stúdió nem nekem való

énelmentemavásárbafélpénzzel

nonszensz vagyok. és hasznos gondolatra perpillanat képtelen. 

zuhog

és nagyszerű

amaz meg gyönyörű

emez meg...pusztulandó.

de már hogy is lehetne, persze

szokásos bájcsevej illyetve "csuklócsekk", hogyan is állok a reflexiókkal. nem a te bajod, drága lény. illetve ha érdekel, ne a reflexiókból következtess. mert az már azt jelenti, késő. 

de természetesen azt csinálsz, amit jónak látsz. csak hagyd, hogy én is azt tegyem.

feljegyzések az üvegkoporsóból

Taszít

rekkenő silányság.

bordó Labello.

csalódottság.

valahol...egy fényes, pengeéles univerzum szélén.

itt lenn rejlek én, kirakati bábu. 

üveghazám van, belül korom.

szárad a torkom, pusztulok szép lassan.

hiányozni nem fogok, azt tudom biztosan.

zeng a koporsóm, cseng a dallamoktól.

hahó, én itt elvileg vagyok, látsz a szalagoktól?

tudod én szeretnék lenni, és örülök neked, hogy te vagy.

de minden tréfa ellenére, nem lehet, nem megy, túl nagy.

töredékes atlasz a semmiről, hogy magamat idézzem.

nem kell nekem, hogy akárki is lenézzen.

Dohányízű tüdőváladék...

Kellettél, te ék.

magamban kuporgok idelenn

eleven embergyermek félve elcsen

egy esztelen, elkeseredett nyelvet.

vesd el azt a nyelvet, 

drágám,

soha meg ne értsd. várván 

elteremtettem egy ládát,

mely rejtette mindenik álmát

a jövő valójának.

persze, mindez eleven képzelgés,

mert itt rejlek lenn, egy 

eldugott üvegkoporsó mélyén.

üdvözlet a dzsungelből

igen, otthon vagyok, hogy a halál is megadta egyszer.

mert ki nem állom.

...és gyönyörű.

természetesen, igen.

holnap is háznál maradok. és kín valahol, ugyanakkor.

ne ömlengjünk. hatástalan, hasztalan fecsegés.

megtaláltam a reményt. azt hiszem.

mert egyszer mindennek vége lesz, ugye? 

vagy higgyünk Oliver mesternek, "it never ends"?

kopik az elmém

az értelem a tetőfokára hág

ugye, azért nem megy a tanulás, mert sminkelek egész álló nap. ja, nem. csak egyes idióták azt tartják minden probléma forrásának. mert mintha a holmim kidobása bármilyen jó hatással is lenne a tanulmányaimra. úgy baromság, ahogy van. ja, de, megoldja az iskolába járás problémáját. mert én bizony úgy ki nem teszem a tappancsom az ajtón. akkor mégjobbak leszenek a jegyeim. és még nagyobb valószínűséggel kerülök be arra az egyetemre, amit rámerőltetnek. parenting level mi. mondhatni, kurvajó ma minden.

vagyis

pusztuljon ez a világ

tűnjünk el.

mert ha lenne "Isten" ez nem lenne.

mert ez egy lepratanya. 

természetesen csütörtök óta köhögök, mint a vénbagós, de ki nem tesz rá magasról. bezzeg ha a szerencsétlen kis nyomi öcsém egyet is köhhint csak, már rohanunk a gyerekorvoshoz, mert jaj, mi a baja szegénynek. pedig csak kettővel kisebb a szerencsétlenje. az ég vagy mi verné meg...néhanapján.

úgy szeretem, hogy mindenki marhára elítél a nézeteim miatt.

"Hogy lehetsz ennyire negatív?"

"Bitch, miért vagyunk mi barátok?"

ha tudnád ki vagyok, értenéd. de te nem tudod, ki vagyok, csak ismersz.

ésittaszégyenem. 

hogy nem tudom megmondani senkinek, hogy hagyjon a rohadtéletbe békén, kérem.

nagyszerű.

legalább a haikuk jók. apró mesterművek.

reggel új busszal mentem suliba, és imádom. most részletezzem?

szokásomhoz híven, alap, hogy leghátul ülök. keveslem az ajtókat mondjuk.

nadenembaj. elég jók az ülések, mintha csak egy felhő lenne. jó ezt visszavonom, a kanyarok nem túl légiesek vele. az ablak egy álom. elég nagy, hogy ne legyen a látóteremben vasrúd. és a fenevigyeisel, csendes a hátulja. nem hallatszik az emberek légsértő hablatyolása. 

kórus, ja, mert én olyanba is járok. 

haszontalan volt az ma.

igazából annyira jöttem rá, hogy gyűlölöm a rózsaszín bolyhos egyszarvúkat.

ja és hogy a tenor1 az isten. vagyki

hittandolgozatot írunk holnap. ez egy vicc. komolyan, évszámok, zsinatok....ez kit hat meg? a hittanóra inkább térítsen meg. vagyis az esélytelen. de legalább megpróbálhatná.

nem jó ez a citromos Strepsils

paraszimpatikus idegrendszer

vers, a nihilből. mert végülis, miért ne.

Spontán öngyilkosság

 

Gyűrődő szatén 

és bársonyzakó voltál nekem.

A fáradt csataló a semmiért küzdvén 

arrébblök egy lerágott csontot.

Káprázó nagyszerűség, szennyes elegancia.

Kitapostad azt a bizonyos utat.

Bár nem kellett volna.

Hanyatlott birodalom, egy nagyszerű játszma utáni vereség.

Hiányzott valami mégis.

----

Ám most csend van. 

És ordít a fejem, hogy még! még! 

vissza!

de nem akarok harcolni a semmiért

az tiszta.

Tovább halmoztam a ráncokat fényeden,

ez már csak puszta kényelem.

Tetszett az elméleted, 

miszerint elhagytad életed

egy metróaluljáróban

vagy orvosirendelő-váróban.

Mentás cukrot szopogatván

rájöttem én, hogy alván

te itthagytál. És igazad volt.

Mert nem csak gyűrődés, folt.

a vég a kezdet?

nem hiszem, hogy ezt bárki is valaha el fogja olvasni. de nem baj. legalább a nyomi kis lelkemen könnyítek. gondoltam tartozom egy rendes bemutatkozással.

szóval yay, idvan.

mint a bemutatkozómban is írja, pécsről származom. de ez igazából mit sem számít. éltem tizennyolcadik évét koptatom, azaz 17 vagyok.

gimnázium, ugye, alapelvárás.

szeretem a fák ágait. mondjuk egy szürkés naplementekor. egyszerűen, mert szép. 

romladozó tej vagyok egy elfelejtett dobozban.

szeretem a zenét. hallgatni, csinálni. flautista vagyok. najó nem, csak azt űzöm. kergetem. vágyàlom. 

most írjam ide a nagyon alapvető "bemutatkozós infókat"? 

vagy inkább ne?

szeretem a pulóvereket. és a meleg zoknikat. szeretem az esőt, a nyugalmát a harcnak. szeretem nézni az eget. szeretem a bonsaiomat. bár nagyon halálán van.

szeretem a cirkularitást felfedezni jelenségekben.

szeretek hátul ülni a buszon és verset írni telefonom jegyzeteibe. 

vers-e egy fél mondat?

jobban szeretem a bizsut, mint a nemesfémeket. túl sokáig tart, hogy igaz legyen.

szeretek firkálni emberek testrészeire. eddig karra volt lehetőségem. 

szeretek egyedül lenni. de ugyanakkor nem szeretek egyedül lenni.

szeretném a csendet. bár túl sokat szennyezem azt magam is. 

szeretek vitázni. 

ha eddig kitartottál, nagyszerű vagy. minden szempontból.

haszontalan vagyok valójában. 

és kerge, néhanapján.

töredékes atlasz, a semmiről.

szeretem a macskámat. bár túl pozitív. 

szeretem a fényképezőgépemben lapuló nyugalmat. pedig ez a realitás egy szenny. 

hogy embereket szeretek-e? az egy nagyon jó kérdés. 

igen, van, akit szeretek. mondhatni.

nem sok. 

nem szeretem "barátnak" titulálni a népeket. 

túl elcsépelt.

mint a bocsánat is.

vezessünk be egy új kifejezést erre, mert amaz elvesztette valódi jeletését/jelentősségét. 

utálom a szobám színét. 

szeretem a hullócsillagokat. a transzcendenciát. 

szeretem a figura etimologicákat.

szeretnék lenni, úgy rendesen. 

szerettem örülni.

szeretek csodálkozni és rájönni. 

szeretek x méter magasságban az ablakban ülni.

szeretem a buszmegállókat. 

és, szeretem a késői beszélgetéseket.