hajnali fél négykor,
abba a bizonyos
sárga festékesvödörbe.
az óceáni hangok utánzására képtelen vagy,
de ettől függetlenül,
nekem megfelelsz.
elszámoltam az elvárásaim,
amikor kitettél az ajtón, mondván
fel kell venned egy fontos telefont
és nem hallhatom az ügyeid, aminek
tudom, hogy mindig köze volt egy kis
sápadtzöld padhoz
a lenti park nyugati bejáratától 23 lépésre.
huszonhárom napomba telt,
de egyszer felfogtam, hogy
minden fát egyszer megesz egy kór
és az én kórom te lettél,
de nem akarod, hogy
minden szép legyen, ezért elküldesz minden reggel boltba kilókenyérért, hagymáért meg egy doboz "bordódohányért" (ahogy te nevezed azt a csapást) utána pedig végigostorozod polcaim.
egészen pontosan huszonháromszor mondtad, hogy nem tűnhetek el, mint szürke kutya a ködben, huszonhárom keddi délutánon nem jöttél el hozzám a bolt elé és huszonhárom éjszakán át várhattam a megváltást, amikor whiskyszagú fejedet elnyomja az álmok kiskertje.
nem tagadom, huszonhárom évesen harminckettőnek tűntünk és testünket átjárta párszor a hideg jégcsap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése